Nézz be hozzám!

Gyerekkorom egyik kedvenc kelttésztája volt, nagymamám egy tepsi kakaóscsigát és egy tepsi lekváros buktát szokott sütni.

Most viszont itt az én variációm, receptje a Hokkaido-kalács Limarától. A kenyérsütőgépben másfél adag tésztát dagasztottam, a gépet lekapcsoltam fél óra után, különben nagyon melegít és ellágyul a tészta. Jó másfél óra kelés után a tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, sütésálló baracklekvárt tettem bele és buktákat tekertem. 30 db lett ennyi tésztából, szépen meg is fértek egy sütőlapon, ugyan összeértek, de ilyenkor magasabbra kelnek. A tetejüket tejszínnel kentem be, majd banra cukorral szórtam le. További fél óra kelés után sültek 150 fokon kb 30-35 percig.

Kíváncsi vagyok a kritikákra!

A skacok napok óta rágják a fülem, hogy süssek nekik tócsnit. Kerestem receptekeket a neten, persze csak azért, hogy a végén csakazértis a saját ötletet valósítsam meg. A nagy kutakodásban azt is megtaláltam, hogy hány féle neve van ennek az olcsó ételnek. Nézzétek csak: macok, lapcsánka, lepcsánka, recsege, lapótya, matutka, tócsni, toksa, cicege, tócsi, gánica, matutka, krumliprósza, görhöny, lapotyka, rösztike, harula, röstiburgonya, lepkepotyi, berét, bodag, cicedli, pacsni, dödölle. Nem semmi!

Szóval a nagymamám csajági receptje és az én kreativitásom, fűszerezve némi lustasággal és időhiánnyal ezt a végeredményt adja. Tán kicsivel diétásabb változat, mint az olajban vagy zsírban egyenként sült változatai, de mindenképpen kevesebbett állok a tűzhely mellett.

Hozzávalók:
2 kg krumpli meghámozva, nagylyukú reszelőn lereszelve, 3 tojás (ha van maradék tojásfehérje, mehet bele, el nem rontja), két teáskanál só, bors ízlés szerint és 5 dkg vaj vagy margarin, esetleg olaj.
Elkészítés:
A munka megkezdése előtt előmelegítem a sütőt 150-180 fokra és a vajat vagy margarint megolvasztom (olajat ugye nem kell), egy sütőpapírral bélelt tepsiben eloszlatom. Most jön a segédmunka, a krumplipucolás. A hámozott krumplikat mindig vízben tartom, hogy ne barnuljanak meg, de gyorsan kell dolgozni a reszelővel is. Mégis ez a főzés legidőigényesebb része, viszont innen már pillanatok műve és nyugodtan hátradőlhetek. Szóval jönnek a tojások és a fűszerek, a lisztet kihagytam, így is van benne elég kalória. Elterítem a tepsiben és alsó-felső sütésen sül közel egy órát. Érdemes közben meg-megnézni, mert a sütési idő függ a krumpli fajtájától. A végén meg csak felvágom egy késsel vagy egy pizzaszeletelővel.

Ha ízlik a srácaimnak, akkor legközelebb ízesítem valamivel: zöldfűszerrel, sonkával, szalonnával, esetleg reszelek a tetejére sajtot is. Persze tejföl most is jár hozzá!

Ma már nem ragyogott a nap, de azért kihasználtam a kellemes őszi időt és letakarítottam a kerti garnitúrát. Azt javasolják, hogy a trópusi fából készült bútorokat olajozzuk be, hogy megvédjük az őszi-téli csapadéktól, párától és enyhítsük a nyári napsütés égető hatását. Gondoltam, hogy nem veszek méregdrágán speciális bútorápoló olajat, hanem felhasználom a 7 évvel ezelőtt használt padlóbeeresztő keményolaj maradékát. Az üveget kinyitva édes narancsillatot éreztem, aztán elmélyülten elkezdtem puha ruhával áttörölni a székeket és az asztal léceit. A monoton munka és az illat gondolatok sorát indította el bennem (Nem is gondoltam volna magamról, hogy olfaktorikus típus vagyok, ideje lenne megnézni az NLP-tesztemet. (Neurolingvisztikai programozás - most tanultam kommunikációelméletből, jó, mi? ))

Tán pár héttel több mint 7 éve ugyanígy szagoltam minden áldott nap ezt a finom olajat. Akkor készült el a házunk, 1. ÖB-vel naponta jöttünk és igyekeztünk beköltözésre alkalmassá tenni az új lakást. Ő reggeltől estig szerelt, én meg felváltva kentem a padlót és takarítottam. Annyira megnyugtató és örömteli volt naponta olajozni és térden csúszva törölni a friss fenyőpadlót. Látni, ahogy napról napra mélyül a színe, hogy egyre selymesebb lesz, hogy megcsillan rajta a lámpa fénye. S tudni, hogy nemsokára jöhetnek a gyerekek, hogy hamarosan vége az építkezés mindennapi hajszájának, hogy a Karácsonyt már itt töltjük együtt.
Furcsa, hogy 7 év után törtek elő ezek az emlékek. Valóban van abban valami, hogy az emberélet hét éves ciklusokba rendeződik? Azt mondják, a kisgyermeknek 7 éves korától kezdődően van saját aurája. Meg hogy a kapcsolatokban is 7 évente jönnek a krízisek. Nekem meg 7 évente jut a narancsolaj illatából úgy, hogy közben boldogan a családi fészket rakom-építem... De jó nekem!

Ma délelőtt a nappalink csokivilággá változott. Elmélyültem a főzésben és élveztem a konyhában az őszi napsugarakat, csend volt a lakásban. Csend és nyugalom.
Cseeeeeeeeeeeeeeend ??? Jaj nekem. Vajon mit csinál a legkisebb? Hívtam, kérdezgettem: Hol vagy? Merre jársz? Mit csinálsz? Semmi válasz. Gyorsan megtaláltam: a nappaliban ült a kanapén, kezecskéiben egy elcsent csokis keksz. A kanapén, a párnákon pedig csoki, szétkent csoki, csoki és még több csoki. Haragudni nem tudtam, mert 4. ÖB is édes-csokisan mosolygott rám. Nézzétek, így:

Furcsa most a csend egy mozgalmas és feltöltő hétvége után, de legalább lesz időm elmélyülni a szombati tananyagban, kikeresni a kommunikációs témába illő dolgozatvázlatot. A szervezetfejlesztés-tanulmányt is el kellene kezdeni már, a HR-t meg befejezni és leadni végre. Ha 4.ÖB elalszik délben, nekilátok!

Köszönet a barátoknak, akik kitöltötték már a johari-ablakomat! Egyre izgalmasabb pszichológiai tesztek kerülnek elém, lassacskán rendszerezni is kellene őket. Majd kitalálok valami jó kis online megoldást, hogy tudjak keresni is köztük, mert később biztosan kellenek majd a munkámhoz. Pont úgy, mint a módszertani eszközök, ideje lenne megint végigolvasni és megtanulni, kipróbálni őket.
Érdekes érezni, hogy a megszerzett tudással tágul a világ és megerősödik bennem az a bizonyosság, hogy milliónyi dolgot nem tudok még magamról sem, hát még a világról és az emberekről.