Ma már nem ragyogott a nap, de azért kihasználtam a kellemes őszi időt és letakarítottam a kerti garnitúrát. Azt javasolják, hogy a trópusi fából készült bútorokat olajozzuk be, hogy megvédjük az őszi-téli csapadéktól, párától és enyhítsük a nyári napsütés égető hatását. Gondoltam, hogy nem veszek méregdrágán speciális bútorápoló olajat, hanem felhasználom a 7 évvel ezelőtt használt padlóbeeresztő keményolaj maradékát. Az üveget kinyitva édes narancsillatot éreztem, aztán elmélyülten elkezdtem puha ruhával áttörölni a székeket és az asztal léceit. A monoton munka és az illat gondolatok sorát indította el bennem (Nem is gondoltam volna magamról, hogy olfaktorikus típus vagyok, ideje lenne megnézni az NLP-tesztemet. (Neurolingvisztikai programozás - most tanultam kommunikációelméletből, jó, mi? ))
Tán pár héttel több mint 7 éve ugyanígy szagoltam minden áldott nap ezt a finom olajat. Akkor készült el a házunk, 1. ÖB-vel naponta jöttünk és igyekeztünk beköltözésre alkalmassá tenni az új lakást. Ő reggeltől estig szerelt, én meg felváltva kentem a padlót és takarítottam. Annyira megnyugtató és örömteli volt naponta olajozni és térden csúszva törölni a friss fenyőpadlót. Látni, ahogy napról napra mélyül a színe, hogy egyre selymesebb lesz, hogy megcsillan rajta a lámpa fénye. S tudni, hogy nemsokára jöhetnek a gyerekek, hogy hamarosan vége az építkezés mindennapi hajszájának, hogy a Karácsonyt már itt töltjük együtt.
Furcsa, hogy 7 év után törtek elő ezek az emlékek. Valóban van abban valami, hogy az emberélet hét éves ciklusokba rendeződik? Azt mondják, a kisgyermeknek 7 éves korától kezdődően van saját aurája. Meg hogy a kapcsolatokban is 7 évente jönnek a krízisek. Nekem meg 7 évente jut a narancsolaj illatából úgy, hogy közben boldogan a családi fészket rakom-építem... De jó nekem!
