Nézz be hozzám!

... és a lépcsőnket telis-tele pakolták kis zsákokkal. A nagyfiúk ugyan már azt mondták, hogy "jaj, mama, hagyjuk már, ez gyerekeknek való" , de persze ma felcsillant a szemük, amikor az édességekkel tömött csomagokat észrevették. Elkedződött hát a visszaszámlálás...

Két napja lázasan és betegen járok-kelek a lakásban, valami furcsa felszínes világot észlelek. Történnek körülöttem a dolgok, jönnek-mennek a srácok, mindenki teszi a maga dolgát. Én meg öt percre is képes vagyok elaludni ha kis csend támad körülöttem. Tegnap Bazsikámmal földrajzot tanultunk, s míg ő olvasta nekem a tananyagot, engem elnyomott az álom. Újságolta is a többieknek: "Elaltattam a mamát!" :)

Remélem, hogy holnapra már jobban leszek és tudom tenni a szokásos dolgaimat. Addig is ma olvasok és tanulok! Meg elkezdem összeírni a tartalmakat a honlapomhoz és végignézek sok-sok külföldi és magyar oldalt, hogy megtudjam, mások hogy is csinálják!

Reggel még rosszkedvűen ébredtem és délelőtt a konyhában azon gondolkodtam, volt-e már ilyen életemben, hogy ennyire nem vártam a Karácsonyt. Azután győzött a kötelességtudat és az ebédkészítés mellett elkezdtem feldíszíteni a lakást. Készen lett az adventi koszorú, meg lehoztuk a padlásról a karácsonyi díszek és kellékek egy részét is.

Egész nyáron foglalkoztatott már, hogy a szép új teraszunk milyen jó lehetőséget is nyújt különféle felakasztható, lógatható dekorációhoz. Még pénteken este jártam bámészkodni az Oázisban, ott tetszett meg egy télies, havas stílusú dísz. Győzködtem magam, aztán nem vettem meg, főleg, hogy legalább 3 darab mutatna belőle jól, s az már közel négyezer forint kiadás. Hiszen ezt én is meg tudom csinálni!

A készítéshez a következő dolgokat használtam fel:
fehér spárga, maradék csillogó, átlátszó gyöngy, fekete kartonpapír (igazából ezüstöt akartam, de az nem volt itthon), kb. 8-10 cm-es gallydarabkák (az orgonáról vágtam le, 1.ÖB fúrta ki nekem, hogy fűzhető legyen), vegyesen fából készült gyöngyök, vegyesen termések, tobozok, fehér toll, némi maradék fehér habszivacs csomagolóanyag hópelyhek kivágásához, ha az nincs, akkor vatta. (Persze mindezt lehet venni is, horror áron  a hobbiboltban.)

Kellékek: ezüst színű üvegfesték, ezzel rajzoltm meg a madár szemét, csőrét, szárnyát, olló, nagy lyukú, erős tű a fűzéshez, ragasztópisztoly, csak hogy legyen mivel megégetni a kezem.

A munka folyamata:

- megrajzoltam a kartonra a madarakat, füzérenként 2-2 darabot, az üvegfestékkel először egyik, majd a másik oldalukat díszítettem
- a kertben vágtam kis gallyakat, ügyetlenkedésemet látva 1.ÖB szíve megesett rajtam és kifúrta őket
- kb. 1 - 1,5 méteres darabot vágtam a madzagból, befűztem a tűbe és csomót kötöttem az aljára
- elkezdtem fűzni sorban a "hozzávalókat", mindegyiküket csomóval választottam el az előzőtől (a tobozoknál és terméseknél nagyon óvatosnak kell lenni, ha nem lehet átszúrni, ott a ragasztópisztoly!)
- a karton madarakon is egyszerűen egy jókora fércöltéssel fűztem át a zsineget, ráragasztottam a tollakat és a gyöngyöt a szárnyak helyére
- a maradék csomagolóanyagból hópihéket vágtam, ha ilyen nincs, vattából is lehet pompomokat készíteni
- a kis gallyakat hármasával vagy négyesével fűztem egymás után, a ragasztópisztollyal a végén rögzítettem őket, hogy ne forogjanak el.

A mai nap rohanással telt, de kora délutánra minden mára tervezett elintézendő végére jártam és végre hazaértem. A "nyugalom" kifejezés mások számára biztosan csendet, egyedüllétet és elmélyülést jelent. Ma nekem annyit, hogy végre van időm meginni egy csésze kávét és egy darab cetlire felirni, hogy mi mindent kell még ma megcsinálnom. (vacsora, főzés, vasalás, mosás, teregetés stb.) A hátamon egyszerre két autó száguldozik, egy kisebb, meg egy nagyobb. A tévében egy mesefilm hangjai, a mosógép és a mosogatógép zaja hallatszik. Micsoda békesség :)

De a kávém, hmmm... az nagyon finom!

Remélem, ma éjszaka már alszunk... 4. ÖB szombat éjszakára belázasodott és minden kétséget kizáróan a pocakja fájt. Fél óránként töltögette szegénykém a pelusokat, 1. ÖB pedig hosszú perceken át ringatta és altatta. Csak nála nyugodott meg. A mai nap bizakodásra ad okot, mert a legkisebbünk 3 órát pihent délben, talán ki is aludta a betegséget. Evett is, dehogy evett, habzsolt, sőt hisztizett a pogácsáért! Alig várta, hogy kisüljön, én meg alig győztem hűteni, nehogy elcspaja a kis diétához szokott gyomrocskáját! Most épp a szőnyegen ül, közben Postman Pat-et néz angolul és játszik! Persze a kis szemecskéin mág látszik, hogy beteg volt.

Azért nekem is jót tesz ez a nagy nyugalom. Napközben haladtam egy kicsit a szervezetfejlesztés dolgozattal, előkészítettem a vacsorát is, sőt, kivalsaltam mindent. (Csak az értheti, hogy ez mekkora teljesítmény, aki látta a vasalódeszkán emelkedő ruhakupacot. Másfél órán át tartott az akció.)

De jó lenne ma beülni a kádba és pihenni egy nagyot! Fel is dobom az ötletet 1. ÖB.-nek, hátha kap rajta. Meg biztos ami biztos, ebben az esős, igazi novemberi időben begyújtottam a kandallóban. Remélem, 1.ÖB is hamar hazaér, Beni egész nap őt kereste.