Remélem, ma éjszaka már alszunk... 4. ÖB szombat éjszakára belázasodott és minden kétséget kizáróan a pocakja fájt. Fél óránként töltögette szegénykém a pelusokat, 1. ÖB pedig hosszú perceken át ringatta és altatta. Csak nála nyugodott meg. A mai nap bizakodásra ad okot, mert a legkisebbünk 3 órát pihent délben, talán ki is aludta a betegséget. Evett is, dehogy evett, habzsolt, sőt hisztizett a pogácsáért! Alig várta, hogy kisüljön, én meg alig győztem hűteni, nehogy elcspaja a kis diétához szokott gyomrocskáját! Most épp a szőnyegen ül, közben Postman Pat-et néz angolul és játszik! Persze a kis szemecskéin mág látszik, hogy beteg volt.
Azért nekem is jót tesz ez a nagy nyugalom. Napközben haladtam egy kicsit a szervezetfejlesztés dolgozattal, előkészítettem a vacsorát is, sőt, kivalsaltam mindent. (Csak az értheti, hogy ez mekkora teljesítmény, aki látta a vasalódeszkán emelkedő ruhakupacot. Másfél órán át tartott az akció.)
De jó lenne ma beülni a kádba és pihenni egy nagyot! Fel is dobom az ötletet 1. ÖB.-nek, hátha kap rajta. Meg biztos ami biztos, ebben az esős, igazi novemberi időben begyújtottam a kandallóban. Remélem, 1.ÖB is hamar hazaér, Beni egész nap őt kereste.
