Nézz be hozzám!

Ma este megint hagytam, hogy a fáradtság felülkerekedjen és nagyon türelmetlen voltam. Vajon hogyan tudok változni? Mit tegyek?

Nehéz délelőttünk volt, Benjámin nagyon nyűgösködött. Semmivel sem tudtam felvidítani, pedig minden kedvencét sorra vettem. Se a kert, se a séta, se a keksz, se az olvasás. Végül dél előtt kicsivel elaludt, bár nyomát se láttam rajta álmosságnak. Megszavaztam magamnak 10 perc pihenést és egy csésze kávét. Élveztem a csendet. Micsoda ajándék! A mindennapok nyüzsgésében már nem is tudjuk, milyen értékes ajándék a csend.

Ajándék... Szaladtak tovább a gondolataim. Ajándék a Kicsi mosolya, a csöpp kis keze, az okos tekintete, ajándék a nagyfiúk kedvessége, szorgalma, kamaszos makacssága is. Ajándék a szerelem, a másik elfogadása és megértése. Miért nem tudom ezt mindig élvezni? Miért hagyom, hogy ingerült legyek és elmerüljek a mindennapi gondokban?

Ma meglátogatott egy nagyon kedves, régi barátnőm. Ebédre vártam, kívánsága valami olaszos tészta volt. Gondoltam, hogy nem bonyolítom túl, legyen lasagne. Viszont valami extrát csak szerettem volna, így lett házi készítésű a tészta.

60 dkg BL80-as tótkomlósi liszthez adtam 6 szép nagy tojást és egy púpozott kávéskanálnyi lisztet. Mindezt a kenyérsütő (nem tévedés!) üstjébe tettem és a gép 10 perc alatt szép egyenletes tésztát gyúrt nekem. Természetesen ezt további 10, de inkább 15 perces kézi gyúrás követett, míg helyes kis cipóvá alakult.

Ezután jött a kedvenc tésztagépem, ezúttal csak nyújtottam a lapokat, kicsi fiam közben szorgalmasan reggelizett és érdeklődve nézte a fényes csodagépet. Szóval a cipót nyolc egyenlő részre vágtam, mindig csak egyet vettem ki nyújtani, a többit gondosan vastag konyharuhába csavartam, nehogy kiszáradjon. Többszöri hajtogatás és lisztezés, nyújtás után elkészültek a lasagnelapok. Kicsit szikkasztottam őket főzés előtt.

A lapokat forró, sós vízben főztem ki, mivel friss a tészta, így néhány perc elég, a sütőben meg úgyis sül még. A kifőtt lapokat lapos, szögletes jénai tálban előkészített besamelágyra fektettem, rá került a bolognai ragu, reszelt sajt, paradicsomszeletek és mozarella, no meg parmezán.
200 fokos sütőben sült majd egy órát. Mellé füstölt főtt szicíliai ricottát, mozarellát és paradicsomot kínáltam olívaolajjal, balzsamecettel és frissen szedett  bazsalikomlevelekkel. Hmmmm......
A pohár örvényesi rozét majdnem el is felejtettem említeni.

A születésnapom reggelén a legértékesebb ajándékot kaptam a világon, a családom szeretetét és egy olyan napot, amin az én kívánságaim teljesülnek. Hiszen ők tudják, hogy számomra egy a férjemmel kettesben eltöltött nap felüdülés és pihenés a gyerekzsivajtól hangos hétköznapok után. Meglepetést viszont kapott a kedvesem is, mert megmutattam neki az előző nap már megírt és a szülinapomon élesített blogbejegyzést ...
Miatáztunk, sétáltunk, csókolóztunk és élveztük egymás társaságát.

Mohasimogatás az alcsúti arborétumban

 A kutyafáját

Agárdi strand Miatával

Soha nem gondoltam, hogy ennyire jelentéktelen eseményként fogok tekinteni a 40. születésnapomra, mindazonáltal elhatároztam, hogy meglepem magam egy bloggal. Mióta otthonosan mozgok a betűk világában, arra vágytam, hogy írjak. Most, hogy 40 lettem örülök, mert megértem, örülök, mert még legalább ennyi áll előttem, örülök, mert sokan ünnepelnek velem. A legnagyobb vágyam pedig, hogy egy ilyen szép őszi erdei úton autózzunk a férjemmel a kis zöld Miatánkkal.