Ma meglátogatott egy nagyon kedves, régi barátnőm. Ebédre vártam, kívánsága valami olaszos tészta volt. Gondoltam, hogy nem bonyolítom túl, legyen lasagne. Viszont valami extrát csak szerettem volna, így lett házi készítésű a tészta.
60 dkg B
L80-as tótkomlósi liszthez adtam 6 szép nagy tojást és egy púpozott kávéskanálnyi lisztet. Mindezt a kenyérsütő (nem tévedés!) üstjébe tettem és a gép 10 perc alatt szép egyenletes tésztát gyúrt nekem. Természetesen ezt további 10, de inkább 15 perces kézi gyúrás követett, míg helyes kis cipóvá alakult.
Ezu
tán jött a kedvenc tésztagépem, ezúttal csak nyújtottam a lapokat, kicsi fiam közben szorgalmasan reggelizett és érdeklődve nézte a fényes csodagépet. Szóval a cipót nyolc egyenlő részre vágtam, mindig csak egyet vettem ki nyújtani, a többit gondosan vastag konyharuhába csavartam, nehogy kiszáradjon. Többszöri hajtogatás és lisztezés, nyújtás után elkészültek a lasagnelapok. Kicsit szikkasztottam őket főzés előtt.
A lapokat forró, sós vízben főztem ki, mivel friss a tészta, így néhány perc elég, a sütőben meg úgyis sül még. A kifőtt lapokat lapos, szögletes jénai tálban előkészített besamelágyra fektettem, rá került a bolognai ragu, reszelt sajt, paradicsomszeletek és mozarella, no meg parmezán.
200 fokos sütőben sült majd egy órát. Mellé füstölt főtt szicíliai ricottát, mozarellát és paradicsomot kínáltam olívaolajjal, balzsamecettel és frissen szedett bazsalikomlevelekkel. Hmmmm......
A pohár örvényesi rozét majdnem el is felejtettem említeni.
