Ma délelőtt nem tudtam ellenállni a csábító napsugaraknak és sétálni indultam. Gondoltam, előtte végigjárom a kertet, ahogy nyári reggeleken szoktam. Megsimogattam a kedves növényeimet: hadd tudják, alig várom már, hogy naponta találkozzunk. Le is fényképeztem az első szál hóvirágot, a hó alól is kibújó nárciszt és a cseresznyefa duzzadó rügyeit. Elképesztő, hogy három hónap múlva, május elején már azt fogom lesni, hogy pirosodnak-e már a szemek ...
Ez a dal jutott eszembe:
