Nézz be hozzám!

Megígértem, hogy a hosszú hétvégére magammal vitt könyvről beszámolok. Ha rövid akarok lenni, azt mondom: kötelező olvasmány mindenkinek, aki egy icipicit is szeretne megtudni arról, miként is működünk. Hosszabban: a szerző pszichológus, ismert előadó, a Gordon-féle kommunikációs módszer és tréning meghonosítója Magyarországon. A Tanulom magam című könyvét pedig bátran ajánlom, mert közérthetően és könnyű olvasmányként mutatja be a rogersi pszichológiát, a Gordon-módszert és a tranzakcióanalízist.
Sok példával, érthetően ír a sorskönyvről, az emberi játszmákról, vagy épp ezek tudatos megszakításáról. A saját életéből vett példák teszik nagyob emberivé és olvashatóvá a kötetet. Talán női empátiának nevezném azt a tudatosságot, mellyel adagolja a szakirodalmat és a hozzájuk kapcsolódó valós élethelyzeteket és a hozzű fűződő szakmai tapasztalatait. Amint elmerültem a könyvben, azonnal elkezdtem kutatni magamban. Eszembe jutott a gyerekkorom, az óvoda, a közösség, az iskola, a nagymamám, a nagyapám, a családunk mindennapjai, a közös vacsorák, az elhangzott mondatok, kérdések, a jól bevált forgatókönyvek.  Az emlékek hirtelen jelentéssel teltek meg, az eddig apróságnak tűnt mozzanatok hirtelen fontossá váltak. Elgondolkodtató, hogy vajon mit hoztam magammal? Min kellene változtatnom? Akarom-e a változást? Mi van a sorskönyvemben írva? Milyen "parancsokat" kaptam a szüleimtől és tanáraimtól? Miként hatnak ezek a mostani életemre?, boldogságomra, boldogulásomra, bajaimra? Vajon tovább kell-e adnom ezeket, vagy elkéstem-e már, s a gyerekeim is ugyanabba a hibába esnek majd??? Pár napja "emésztem" az olvasottakat, lassan letisztul a kép. Elkezdem leírni, megfogalmazni önmagam, s haladok egyre beljebb saját csigaházamban...