Nos, ma újabb kísérletet tettem, hogy közelebb kerüljek a valláshoz. Épp a tegnapi élmények hatására jött az ötlet, hogy elkísérjem az unokatesómat az Istentiszteletre. Számára, egy református iskola tanárának ez "munkaköri kötelesség". Sokat vártam a mai igehirdetéstől, hiszen az RTL Klub vallási műsorainak szerkesztője Dusicza Ferenc a falu lelkésze. Tudnom kellett, hogyan is állok a hithez. Hiszek-e, s ha igen, miben? Meg tud-e érinteni a vallás? Mások hite meggyőző lehet-e számomra?
A lelkész híre ellenére ma felkészületlenül, szétszórtan és érdektelenül adta elő a szövegét, szinte sértődötten, mert a párszáz lelkes falu 900 lakosából csak kb 10 gyerek és ugyanennyi felnőtt volt kíváncsi rá és az ünnepi Istentiszteletre (október 31. a Reformáció Napja). Mit mondjak: nem csodálom. Nem hiszem, hogy egy önmagát, lelkesedését, hitét ennyire átadni nem akaró vagy tudó lelkész sikeres lehet egy kis, zárt közösségben. A templomban hidegebb van, mint odakint, a vakolat málladozik, a kőpadló nedves, a padok átnedvesednek, a fát szú rágja. A poros terítők, drapériák láttán az jut eszembe: ennek a templomnak nincs gazdája, nincs közössége. Valószerűtlennek tűnt, hogy a szüleimitt házasodtak össze, hogy engem itt kereszteltek meg... Halott volt az egész, lélektelen és üres, nagyon üres.
Mégis, biztos vagyok abban, hogy a református egyház jót tesz a falunak. Az iskola működtetése így vált finanszírozhatóvá, a gyerekeknek nem kell a szomszéd falvakba átjárni iskolába. Sőt: az oktatás színvonala már máshonnan csalogat ide családokat és tanulókat.
Remélem, hogy a lelkész úr is több lélekkel szól majd híveihez. Ha legközelebb lehetőségem lesz rá, megint meghallgatom, hátha....Vagy reménykedjünk, hogy jön másik lelkész, akinek nem a tévézés lesz fontos, hanem a falu élete?
