.. igen, igen, a szobafestés után egy hónappal. No jó. Azért nem egészen így... Kezdem az elején. Május végén kifestettük a lakást, kivéve a gyerekszobát és a vendégszobát. Kellett a hely, ahova vissza lehet vonulni a felfordulásban. Iskolaidőben meg nem akartam zavarni a srácokat a felfordulással. Így esett, hogy az idén kétszer is jöttek a festők, kétszer is volt felfordulás. De kétszer örültünk is a friss festékillatnak, meg hogy végre elmentek a munkások!
Mivel a korábbi vendégszobába leköltözik II. ÖB., jó pár bútordarabra nem tartott igényt. Van egy régi írószekrényünk, amit még a házzal együtt "örököltünk". No ma reggel óta, de inkább még tegnap este óta azzal nyaggattam I.ÖB-t, hogy dobjuk már ki.. majdcsak kell valakinek. De ő nem engedett. Ragaszkodott a nagymami szekrényéhez. Igyekeztem meggyőzni. Azután a napi szokásos baracklekvár-főzés (vajon meddig tart még?) közben megjött a nagy ötlet.
Most ott tartunk, hogy ülünk a rendetlenség közepén és nézzük azt a szekrényt, melyet mindketten szerettünk és kb. 10 éve tettük át a raktárként szolgáló vendégszobába. Stílusban igyekeztünk hozzá igazítani a sarok hangulatát, már csak egy jó kis állólámpa hiányzik, hogy teljes legyen az összhang. Ja, és megoldottuk a hiányzó könyvszekrény gondját is, persze az átpakolás még holnap vár rám. Vagy ma éjjel?
Képeket holnap, világosban készítek majd!
