Nézz be hozzám!

Nagyanyám sütötte a női szeszély névre hallgató sütijét... imádtam. A sárgabarack savanykás íze, a piskóta és az édes hab a tetején. Hm....

A múlt héten még javában dúlt a barackszezon. Egy vasárnap esti grillpartira találtam ki ezt a sütit. Pillanatok alatt készen van és nem túlzok, isteni finom.

Tehát: foszlós kalácstésztát dagasztatok a géppel. A megkelt tésztából egyszerűen hosszú rudakat formázok, gyakorlatilag egyenes kifliket sütök, melyeket kihűlve felszelek. Amíg kicsit száradnak, szikkadnak a szeletkék egy mélyebb tálban összekeverek 6-7 dl tejet, kb. 3-4 evőkanál cukrot, vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat és 6-8 tojás sárgáját.
A kiflikarikákat jénai tálba fektetem és meglocsolom a tojásos édes tejjel. Erre a rétegre kerül a tisztított sárgabarack (a héját forró vízbe mártva lehúzom, kimagozom), akár 1-2 kg is. Friss gyümölcs helyett jó a kész lekvár is. Az egész süti tetejére pedig tojáshab kerül. A szigorúan keményre felvert habot édesítem és az egész barackrakást 180 fokos sütőben átsütöm. Akkor jó, ha a hab a tetején rózsaszínre sül.

Mennyei...

Kitalálhatjátok, hogy ma barátokkal töltött pálinkázós este volt. Ezért ilyen rövid ez a bejegyzés ...

.. igen, igen, a szobafestés után egy hónappal. No jó. Azért nem egészen így...  Kezdem az elején. Május végén kifestettük a lakást, kivéve a gyerekszobát és a vendégszobát. Kellett a hely, ahova vissza lehet vonulni a felfordulásban. Iskolaidőben meg nem akartam zavarni a srácokat a felfordulással. Így esett, hogy az idén kétszer is jöttek a festők, kétszer is volt felfordulás. De kétszer örültünk is a friss festékillatnak, meg hogy végre elmentek a munkások!

Mivel a korábbi vendégszobába leköltözik II. ÖB., jó pár bútordarabra nem tartott igényt. Van egy régi írószekrényünk, amit még a házzal együtt "örököltünk". No ma reggel óta, de inkább még tegnap este óta azzal nyaggattam I.ÖB-t, hogy dobjuk már ki.. majdcsak kell valakinek. De ő nem engedett. Ragaszkodott a nagymami szekrényéhez. Igyekeztem meggyőzni. Azután a napi szokásos baracklekvár-főzés (vajon meddig tart még?) közben megjött a nagy ötlet.

Most ott tartunk, hogy ülünk a rendetlenség közepén és nézzük azt a szekrényt, melyet mindketten szerettünk és kb. 10 éve tettük át a raktárként szolgáló vendégszobába. Stílusban igyekeztünk hozzá igazítani a sarok hangulatát, már csak egy jó kis állólámpa hiányzik, hogy teljes legyen az összhang. Ja, és megoldottuk a hiányzó könyvszekrény gondját is, persze az átpakolás még holnap vár rám. Vagy ma éjjel?

Képeket holnap, világosban készítek majd!

Holnap utaznak a gyerekek nyaralni. Útravalónak és ottani csemegének találtam ki ezt a receptet. Főként azért, mert rengeteg sárgabarack termett (terem) az idén. Naponta 6-8 üvegnyi lekvár készül belőle, s a kimaradó mennyiséggel minden nap kezdek valamit. Hol grízes tésztára tesszük, hol csak reggelire fogy el a friss kalácshoz. Ma ezt varázsoltam:

Kalácstésztát készítettem (recept a Hokkaido Limarától, már sokszor írtam róla). A nagy meleg miatt kikapcsoltam a dagasztógépet, nehogy túlmelegedjen a tészta. Amikor készre kelt és kinyújtottam, egyszerűen megkentem a baracklekvár és a dió, meg némi cukor keverékével. A tésztát szorosan feltekertem, majd csigákra vágtam. A csigák tetejére vajdarabok és cukor került. Hmmm.....

Tegnap pici ünnep volt. I.ÖB-nek meglepivel készültem... na nem volt valami nagy meglepetés (azokat ő sem szereti). Csak szereztem babavigyázásra egy kedves sógornőt és a paprikás krumpli, uborkasaláta, sör vacsi után kettesben elindulhattunk a... hova is? Bárhova. Csak kettesben. A kisautóval mentünk, én vezettem. I.ÖB mondta, hogy mikor merre.

A Normafánál kötöttünk ki, sétáltunk egyet, néztük a várost. Találgattuk, hogy melyik fénycsík melyik út, melyik torony melyik templom, hogy hol vannak a hidak. Fél 10 körül már sötétedett, ezért egy grillteraszra ültünk le édességet enni. A kávéjuk pompás volt (igen, este 10-kor ittam és nagyon jót tudtam aludni tőle). A brownie és a túrógombóc feledhető volt. De a kettesben eltöltött 3 óra feltöltött. Persze későn értünk, éjfél körül kerültem ágyba, emiatt aztán álmos is vagyok tisztességgel. Úgyhogy most vége az írásnak és KÁVÉ!