A háromnapos kettesben-pihenést tegnap egy szentendrei sétával fejeztük be. Kisütött a nap és a jeges, macskaköves utcákat járva bukkantunk a Czóbel Béla Múzeumra. Mivel egyikünk sem ismerte a festő munkásságát, ezért döntöttünk úgy, hogy érdemes megnézni a kiállítást. Nagyon tetszettek a korai képek színei: a barnák, zöldek, okkerek, meleg földszínek. Ezzel szemben megdöbbentő volt, hogy öregkorában, kilencven évesen mennyi színt használt. Égő vöröseket, rikító zöldet és sárgát, lilákat, rózsaszíneket. Foltok, lefolyt festék, vastag festékrétegek, vonalak közelről. Távolabb lépve zseniális kép áll össze.
Paul Klee szavai illenek ide: "A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz."
