Karácsony elteltével a srácaim alig várják, hogy összetörhessék a mézeskalácsházat. A lelkesedés persze egy napig tart, eszegetnek belőle, de a többsége megmarad. Mivel a tésztája nagyon finom, kidobni semmiképp sem akartam, tetszetősen tálalni sem lehet a lerombolt házikót, kitaláltam egy receptet. Megint nagyanyám narancssárga kis könyvecskéje volt segítségemre. A kekszrolád receptjét vettem alapul.
Hozzávalók: 2,5 dl tej (mehet bele fél dl rum is, de én a gyerekek miatt ezt kihagytam, a rum mellett elég a 2 dl tej, ha olcsóbb tésztát akarunk, akkor víz), 25 dkg margarin és 20 dkg cukor. Mindezt összemelegítem, és elkeverem 25 dkg darabokra tört mézeskaláccsal, 25 dkg darált háztartási keksszel és 4-5 evőkanál kakaóporral. Ragadós massza lesz belőle, melyet egy fóliával kibélelt őzgerinc vagy egyéb formába teszek és hűtöm egy napig. Ezután szépen szeletelhetővé válik. Egy nap alatt elfogyott a sütés nélküli édesség, még szerencse, hogy maradt pont egy következő adagnyira való mézeskalács! Az eredeti receptben a mézeskalács helyett darabokra tört háztartási keksz szerepel. Gyerekkoromban imádtam!
