Vajon ha az eszem tudja, hogy vannak olyan emberek, akik önös érdekből, butaságból vagy éppen szándékos bántani akarásból minősíthetetlenül viselkednek, akkor a lelkem miért fáj mégis? Mért háborít fel, ha közeli munkatársak egymást nem veszik emberszámba? Miért nem tudok túllépni azon, ha a munkaadó nem egyenrangúként kezeli a dolgozóit? Miért látnak másokat szívesen és párunkat nem? Ki adja meg a választ? Miért nem tudok felülkerekedni a felháborodáson, keserűségen, ha az eszem tudja, hogy ez az egyetlen lehetőség: átlépni, elhagyni, elengedni... Hiszen abban biztos vagyok, hogy új utak várnak.
2010.12.17. 21:51
Miért fáj?
Címkék: egyenlőség felháborodás munkaadó
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nezzbehozzam.blog.hu/api/trackback/id/2522862
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal