Nem is gondoltam volna a hét eleji baleset után, hogy néhány nappal később már nyugodtan mozizunk a férjemmel.
Persze ehhez kellett egy lelkes és segítőkész nagymama is.
Egy akciófilmet választottunk kivételesen. A végére aztán rájöttünk, hogy ez inkább művészfilm, mint igazi akció, de azért George Cloony feneke és kockahasa megérte a jegy árát. (Hupsz...)
Jó kritikát nem igen találtam sem róla, sem a filmről, rosszat annál inkább.
Az egyenes és egyszerű történet ellenére nekem tetszett a lassú folyású film, a képek és a zene nekem többet sugallt puszta hangulatnál. aláfestésnél. Mindketten kifejezetten élveztük az olasz kisváros képeit, a girbegurba, macskaköves utcákat, a hegyi kisváros hangulatát, a jól ismert olaszos kávézókat, a falon kívül szerelt vezetékeket, az összevissza ajtókat és ablakokat, a cseréptetőket, az így-úgy megreparált kocsikat. A felhőbe burkolózó hegyek, a kihalt utcák mindkettőnket szicíliai utazásunkra emlékeztettek. Erice és Palazzo Adriano (itt forgatták a Cinema Paradiso c. filmet) jutott eszünkbe róla.
Jövőre biztosan nem hagyjuk ki Itáliát. Csak akad egy kis pane, olio d'olive, pecorino e vino rosso... ugye?
