Mutatok ma
egy videót, Bara, a tanárom oktat törzsi hastáncot. A sorozat folytatódni fog, a Videosmart.hu oldalon, nézzetek be gyakran! Akinek pedig kedve támad, jöjjön szerdánként Soroksárra velünk együtt táncolni! Kiváló edzés, fitten tart és szép mozgáskultúrát ad.
A videó itt látható, beágyazni még nem sikerült, biztosan csak ügyetlenkedtem.
A háromnapos kettesben-pihenést tegnap egy szentendrei sétával fejeztük be. Kisütött a nap és a jeges, macskaköves utcákat járva bukkantunk a Czóbel Béla Múzeumra. Mivel egyikünk sem ismerte a festő munkásságát, ezért döntöttünk úgy, hogy érdemes megnézni a kiállítást. Nagyon tetszettek a korai képek színei: a barnák, zöldek, okkerek, meleg földszínek. Ezzel szemben megdöbbentő volt, hogy öregkorában, kilencven évesen mennyi színt használt. Égő vöröseket, rikító zöldet és sárgát, lilákat, rózsaszíneket. Foltok, lefolyt festék, vastag festékrétegek, vonalak közelről. Távolabb lépve zseniális kép áll össze.
Paul Klee szavai illenek ide: "A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz."
Két napra szöktünk el a városból pihenni egy keveset. A Bánki-tó, azaz a helyiek szerint "A Tengerszem" partján álló szálloda vendégei voltunk két napra. Éjszakánként kemény fagyok dermesztették a zúzmarát a fák ágaira, napközben viszont nagyon jól esett a tiszta levegőn kirándulni, sétálni és élvezni a napsütést. Persze jól átfagytunk, s ezen csak keveset segített a barackpálinka. A szaunában sikerült átmelegedni, élveztük a forró gőzt és a fürdőt, nagyokat aludtunk és végre jutott idő olvasásra is. Az F. Várkonyi Zsuzsa által írt önismereti pszichológiakönyvről írok még a héten.... De most mennyire jó itthon, úgy hiányoztak már a gyerekek! 
Kedves Olvasóim, jelentem, néhány nap szünet következik. Ma elutazunk három napra pihenni egy kicsit. Igen, kettesben I.ÖB-vel. Beszámoló jövő hét elején, addig is annyit, hogy ide megyünk és ezt viszem magammal.
Végre
vettem a bátorságot és megmutattam, mit tanultam az elmúlt bő egy évben. Bara összeállította és betanította a koreográfiát, türelemmel igazgatta mozdulataimat, őszinte köszönet illeti őt! Olyan nehéz leírni, hogy hastáncolok. Pedig a saidi egy felső-egyiptomi népi hastánc, bottal (assaya) táncolják. El sem hiszem, hogy felöltöztem, sminkeltem, bekötöttem a fejem kendővel és kiálltam, eltáncoltam, nem is vétettem. Ez volt az én ajándékoma házassági évfordulónk alkalmából. A zenét III.ÖB tette fel nekem a Youtubra, a képek muszlim művészek kalligráfiái.