Egyik olvasóm kérte, hogy készítsek fényképet a kandallóról, mert olyan gyakran írtam, hogy jó meleg van, meg begyújtottam, és hogy ülök a padkán és melegszem... Ma úgy döntöttem, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy írjak a cserépkandallónkról. Ma kezdődik a meteorológiai tavasz, de ennek a naptáron kívül semmi jele. Kint hűvös van nappal is, hiába erőlködik a nap, éjjel fagy, a reggelek deresek. Bizony minden délelőtt kihamuzom a kandallónkat, hozok be fát és ahogy sötétedni kezd, be is gyújtok. A pattogó tűz élénk fénye és az átforrósodó csempék barátságos meleget hoznak a nappaliba. Az egész lakást is képes lenne befűteni, ha éppen erre kényszerülnénk.
Mindig is vágytunk egy kandallóra, szerettük volna élvezni a melegét, a meghittséget és otthonosságot. Először egy nyitott kandallót szerettünk volna, márvánnyal vagy mészkővel. A házunk felújításakor ki is hagytuk neki a helyet a nappali sarkában. A baj csak az volt, hogy a kéményünk régi, ezért a nagy teljesítményű tűzterek és a nyitott kandallók füstjét nem tudja elvezetni biztonságosan. Két éve, amikor mindenki a gázhiánytól félt az orosz-ukrán vita miatt, elhatároztuk, hogy a következő telet nem kezdjük el alternatív fűtés nélkül. Akkor már IV. ÖB pocakban volt, így duplán áhítottam a biztonságos és meleg otthont. Az első gondolatunk egy vízteres kályha volt, amit a radiátoros fűtési rendszerbe is be tudtunk volna kötni. Nézegettük egy darabig, el is mentünk megnézni egy forró nyári napon a bemutatóterembe. Kíváncsiak voltunk, hogy fog mutatni a lakásban. Nem tetszett. Körbenéztünk, és megláttuk álmaink cserépkandallóját... Ugyan más színe volt, más mintájú csempével készült, de tetszett. Gyorsan át is írtuk a terveinket, csempemintát és színt választottunk, ajánlatot kértünk. Közben eszünkbe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt Egerben teleltünk és egy városi séta során átfagyva egy kandallós üzletébe húzódtunk be a hideg elől. Persze úgy tettünk, mintha nézelődnénk, beszélgettünk. Azért egy szórólapot kaptunk, gondosan el is tettem. Így esett, hogy az egri mestertől is kértünk ajánlatot. Kedvezőbb volt, el is fogadtuk, meg is rendeltük a csempéket, kiválasztottuk a színét, a mintáját. Olyan egyetértésben döntöttünk mindenről (akkor már a kéthetes kicsivel a karomon), hogy egyértelmű volt: ezt a cserépkandallót imádni fogjuk. A mester persze csúszott a munkával, a kályhánkat a Mikulás hozta meg. Viszont azóta is minden téli estén befűtjük: a fiúk lelkesen vágják és hordják a fát, esténként pedig odaülünk a padkára melegedni...