Nézz be hozzám!

Tegnap este megint elvarázsolt egy film. Sokadszor láttam, de ezúttal megint másként értelmeztem. Ti láttátok már? Meghatott és megérintett a szerelem könnyedsége és tisztasága, mélysége és ereje,  a belőle fakadó derű, mely átsegít a nehéz időkön. Pedig a filmbeli napokat még csak össze sem lehet hasonlítania mi "nehéz és fárasztó" midnennapjainkkal. Elszégyelltem magam, mert panaszkodom, ha nyűgös a kicsi, ha pimasz a kamasz, ha nem akar iskolába menni vagy visszabeszél valamelyik gyerekem. Dühös leszek, ha a zoknik a ruháskosár mellett kötnek ki és dráma van, ha kiborul a tej... Meg nem értés, el nem fogadás, napi civakodások, türelmetlenség a szerelem és szeretet derűje, a gondoskodás és féltés ereje és a másikra figyelés helyett. Roberto Benigni megmutatta, hogyan és hol keressem az élet szépségét és erejét: elindította a könnyeimet.