Tegnap "kettesben-napot" tartottunk, egyszerűen rájöttünk, hogy rendszeres időközönként szükségünk van egymás társaságára és a gyerekmentes élményekre. Ezt a napot 1.ÖB kapta ajándékba tőlem, ő választhatott programot. A végére persze konszenzus lett, de ez az élmény értékéből mit sem von le.

Kicsit borzongtam az erdei kirándulás ötletétől a hideg miatt. Mire felértünk a János-hegyi kilátó tetejére átértékeltem a helyzetet: melegem volt. Nagyon jól esett a hűs és tiszta levegő még akkor is, ha felfelé kaptatva a kitaposott havas erdei úton nehezen kapkodtam utána. A kilátót szépen felújították, érdemes megnézni, tavasszal szerintem felvesszük a "gyerekes programok" közé is.

Jól átfagyva és elfáradva tértünk be Náncsi néni vendéglőjébe. A forró húsleves kellemesen átmelegített, 1.ÖB pedig mind a 10 ujját megnyalta a halészlé után. Bár azt még mindig nem értem, mit is lehet szeretni a túrógombócban, elfogadtam értékítéletét: isteni finom. Kávé helyett egy kis budai sétával frissültönk fel. Még soha nem láttam Gül baba türbéjét, pont útba is esett. A csodás rózsák behavazva várják a tavaszt, pont úgy, mint én. Felmelegedni - legalább átmenteileg - a Lukács-fürdő 40 fokos medencéjében sikerült... A fürdés és a gyógyvíz nagyon jól esett, igyekeztünk betartani az ajánlott fürdési időket. Kár, hogy rengetegen voltak, meghittebb fürdőzésre és pihenésre vágytam. Viszont a körmeim olyan szépek lettek tőle (erre ma reggel döbbentem rá), hogy ÖB meg is ígérte, fog nekem egy-egy litert hozni az ivókútról. Szigorúan kézfürdető célzattal, mert szörnyű íze van. A fürdőbe járással egy gond van csak: a végén hajat kell mosni és szárítani, ami legalább egy órás művelet. Lehet, hogy mégis sikerül majd megszeretnem?