Vacsorakor meggyújtottuk a harmadik gyertyát is az adventi koszorún. Rohannak a napok, s a Karácsony egyre közeledik. Még van addig beszerezni- és készítenivaló az ajándéklistámon, de legalább addig eljutottam, hogy kinek és mit adunk. A gyerekek kértek még segítséget az osztálytársak ajándékainak elkészítésében. Szeretném végre a sütik és ételek listáját is összeállítani, hogy a bevásárlást is intézhessem. Nem akarom, hogy megint holtfáradtan esnék be a karácsonyfa "alá", ahogy minden évben szoktam.
Pedig az esély elég nagy rá! A héten két dolgozat leadási határidejét is be kell tartani, szombaton még suli is van. Utána már csak a vizsgák jönnek januárban. Furcsa lesz, hogy egészen február elejéig nem lesz szombatonként tanítás, hiányozni is fog, az már biztos! Megszoktam a kikapcsolódást, illetve az elmém átkapcsolását. Csupa pihenés, feltöltődés és szórakozás minden szombat. Tegnap például már egymást coacholtuk, legalább háromszor fél órát töltöttünk értő hallgatással és kérdezéssel. A kedvenc kérdésem a "Hogyan szól ez Rólad?" és elakadáskor a "Te most mit kérdeznél magadtól?".... hehe, jók ezek a trükkök. De rengeteget kell tanulnom még az átfogalmazást, a visszatükrözést és az összefoglalást. A legjobb érzés mégis az volt, hogy a szeminárium vezetője elismerően nyilatkozott: "bámulatos önreflexiós képességed van". Olyan boldog voltam tőle, pedig semmi mást nem csináltam, mint megláttam a saját hibámat.
"A legnehezebb megtanulni azt, amit már tudunk."
