Az elmúlt két hétben már három adag mézeskalácsot megsütöttem, de valahogy mindig elfogyott a sütikupac a tálcákról, mielőtt még kidíszíthettem volna. Bevallom, nem is lett mindegyik tökéletes: valahol azt olvastam, hogy mézes süteménybe nagyon fionom a virágméz is, így hát azzal készült az eslő két adag. Az ízével baj nem volt, de nem lettek szépek a formák. Tegnap a szokásos tésztát gyúrtam be reggel. Valamikor gimnazista kopromban egyik osztálytársnőm diktálta le a receptet:
25 dkg akácmézet, 12,5 dkg cukrot és 12,5 dkg margarint összemelegítünk és egynemű masszává keverünk. Míg hűl, egy tálba szitálunk 50 dkg lisztet, belekeverünk egy csomag mézeskalács-fűszert (vagy őrölt fahéjat, gyömbért és szegfűszeget ízlésünk szerint). Adunk hozzá egy teáskanál szódabikarbónát és ízlés szerint kakaóport. Ez utóbbi el is maradhat. A kihűlt mézes masszát elvegyítjük egy tojással majd összegyúrjuk a fűszeres liszttel. Legalább 12, de inkább 24 órát kell állnia, mielőtt formázhatóvá válik. Ha mázasan szeretjük a kalácsot, akkor a tészta kíván egy kis kakaót, így jobban mutat a fehér tojáshab. Ha natúr díszeket, diót, mazsolát, mogyorót, mandulát használunk díszítésnek, nem kell a tésztába kakakó.
Máz: egy tojás fehérje és kb. 20 dkg finom porcukor habverővel jól kikeverve. Ha elolvadt a cukor és elég kemény a hab, cseppentek bele 4-5 csepp citromlevet, hogy fényes legyen a máz.
