Nézz be hozzám!

Tegnap zűrös nap volt, valahogy a borongós idő miatt nekem sem volt fényes jókedvem, de aztán az egész napot meghatározta a gyerekorvos délelőtti látogatása. Két oltás is esedékes volt 4.ÖB-nek. Szigorúan le kellett fognom szegény kisfiamat, hogy ne ugráljon és a doktor néni be tudja adni a szurikat. A doktor néni távozása után aztán csak-csak játszogatni kezdett a kicsi fiam és örömmel szaladt hozzám, hogy átöleljen. Befúrta a fejecskéjét a nyakamba, szorosan átölteltem, ő szokásához híven a hajamban matatott. Élveztem a pillanatot, a meleg kis kezecskét, a puha nyakacskáját, mígnem hirtelen akkorát harapott belém, hogy csillagokat láttam. Azonnal liláspiros folt lett a vállamon, a könnyeim kicsordultak. Megvolt a bosszú az oltásért. Szóval 4. ÖB már nem csak a cipőket és fahasábokt rágja meg, hanem harap is...