Ma végképp elhatalmasodott rajtam a tél utálata. Nem szeretnék többet fázni, nem akarom látni a kabátomat, sem a csizmámat, sem több jeget, sem több havat. Nem akarom reggelente a fagyos hidegben a szélvédőt takarítani az autómon és a hólapátolásból is elég! Napsütésre vágyom, zöld füvet szeretnék látni a kertben, figyelném a hóvirágokat, ahogy napról napra nőnek és hallgatnám a rigófüttyöt. (Ma a madáretetőnél feltűnt a cinkék mellett egy rigópár is, nagyon örültem nekik. A fényképezés nem sikerült, mert túlságosan félénknek bizonyultak. Remélem, hogy az idén visszaköltöznek és megint fészket raknak a kertünkben!) A tavaszi hangulatot néhány szál illatos jácint hozta az étkezőbe. A szoba sarkában még ott áll kontrasztként a fenyőfa. Már két napja azon gondolkodom, hogy mikor válok meg tőle. Tudom, persze tudom, hogy még két téli hónap áll előttünk, és jön a farsang is... Mégis gyönyörködöm csak a friss tavaszi virágokban és jól megrakom a kandallót. Mi mást tehetnék?
